A kiropraktika kifejezés a görög eredetű cheiro (kéz) és a praxis (praktizálni) szavak összetételéből ered, maga a gyógymód azonban Amerikából, Davenport, Iowa államból származik. Habár az a fajta gyógyászat, melynek kezelési módja a gerinccel foglalkozik, többezer éves múltra tekint vissza, a kiropraktika története csak 1895-ben, egy érdekes esettel vette kezdetét: B. J. Palmer - aki "mágneses gyógyító" hírében állt - helyére tette egyik páciense elmozdult csigolyáját. A beteg férfi meglepődve vette észre, hogy egy hajdani rossz mozdulat következtében elveszített hallását a kezelés után teljes mértékben visszanyerte. Palmer így fedezte fel, hogy a gerinc struktúrája óriási befolyással van a szervek működésére.

A biztató eredmények hatására 1897-ben megnyitotta a világ első kiropraktikai iskoláját, ahol az elmozdult csigolyák kitapintásának (palpációs) módszereit és a helyremozdítás technikáit oktatták. Ebből az iskolából fejlődött ki a mára már több mint száz éves múltra visszatekintő Palmer Egyetem (Palmer College of Chiropractic).

A kiropraktőrt Magyarországon gyakran egyszerűen csontkovácsnak fordítják - igen tévesen, előbbinek ugyanis komoly anatómiai, élettani, ortopédiai, reumatológiai és neurológiai ismeretekkel kell rendelkeznie. A speciális technikák és módszerek öt éves, szigorú egyetemi tanulmány során sajátíthatók el. A hagyományos medikus-képzéstől eltérően itt nem oktatnak farmakológiát és sebészet ismereteket, ugyanakkor jóval nagyobb hangsúlyt fektetnek az izom- és csontvázrendszerre, illetve a neurológiai tanokra. Emellett a hallgatók radiológiából is jóval mélyebb tudásra tehetnek szert, mert a röntgenfelvételek pontos és szakértő elemzése fontos részét képezi a kezelésnek. A kétféle gyógymód közötti másik különbség, hogy míg a kiropraktikában igazításról vagy korrigálásról, addig a csontkovácsolás esetében manipulációról beszélhetünk. A kiropraktőrök gyors és főként kis mozdulatokkal dolgoznak, a kezelés ugyan erőteljes, de egyáltalán nem fájdalmas.

A kiropraktika filozófiája szerint nem a kezelőorvos gyógyít, hanem a test gyógyul, amire csak akkor képes, ha a test irányításáért felelős idegrendszer 100%-osan muködik. Ha azonban a gerinccsigolyák elmozdulnak helyükről, és nyomást gyakorolnak a kilépő ideggyökökre, az idegeket könnyen negatív irritáció érheti. Ez persze nem jelenti azt, hogy a tünetek feltétlenül a gerincnél mutatkoznak először. Elmondható, hogy a kiropraktika valójában nem a panaszokkal, hanem azok okaival foglalkozik, melyek viszont a legtöbb esetben a gerinc mentén erednek.

E módszer főként a különféle mozgásszervi panaszokkal, lumbágóval, derék-, nyak- és fejfájással küszködőknek segíthet. A kellemetlen tünetek persze komolyabb betegségek figyelemfelhívó jelei is lehetnek, de sokszor előfordul, hogy a gerincoszlop kisizületi és idegi elváltozásának eredményei. A mozgásszervi problémákon túl gyógyítható vele a sérv és a gerincferdülés, megszűntethetők a menstruációs panaszok, a gyomorbántalmak vagy akár a szívtájról kiinduló, nem szervi eredetű fájdalmak is.

Magyarországon sokan még egyáltalán nem ismerik, vagy ha igen, szkeptikusan állnak hozzá és idegenkednek a kiropraktika egyébként bizonyított hatásaitól, pedig határainkon túl, főként Nyugat-Európában és a tengerentúlon több mint száz éve elismert, bevált és gyakorlott gyógymódnak számít.

A kiropraktikai gyógyító folyamatának első állomása az anamnézis, mely megegyezik bármelyik orvosi kórfelvétellel. Ennek során az orvos érdeklődik a beteg mozgásszervi panaszai felől, kérdések segítségével igyekszik felderíteni, volt-e korábban sérülése, esése, autóbalesete az illetőnek. Ezek után röntgenfelvétel készül, majd a tünetekhez kapcsolódó speciális neurológiai és ortopédiai vizsgálat során azokra a szabad szemmel és röntgennel sem látható sérülésekre igyekszik fényt deríteni, melyek eredményei elmozdult nyaki csigolyák, megnyúlt szalagok, sérült kisizmok lehetnek. E vészjósló jelek általában már jóval azelőtt kitapinthatók, mint ahogy az általuk okozott, komolyabb baj kialakulna. A kitapintásos vizsgálat után a kiropraktor megméri a gerinc mindkét oldalának hőmérsékletét. Az így kapott esetleges eltérések az idegrendszer túlzott vagy épp elégtelen működésére utalhatnak. A kezelés eredményeként felszabadulnak a becsípődött idegek és beindul a gyógyító folyamat.

A csigolya elmozdulás
A gerinccsigolya elmozdulás, amit csigolyasérülésnek is hívnak, az idegrendszer, majd a gerincoszlop megfelelő működését zavarja, és végül az egész test működésére van negatív hatással.
Diszharmóniát és koordinációs zavarokat okoz. Ez csökkenti a test ellenálló erejét, és megkönnyíti a betegségek kialakulását. Néha a "csendes gyilkos"-nak is nevezik, mert anélkül, hogy tudomásunk lenne róla, csökkenti a vitalitást és károsítja az egészségünket.
És a legszomorúbb az, hogy amikor levertség, fájdalom, betegség köszönt ránk, még akkor sem jövünk rá, hogy a gerincoszlop hibás működése áll a háttérben. A kiropraktőr arra specializálódott, hogy a csigolya elmozdulás helyét megtalálja, kielemezze és korrigálja.

Mi is pontosan a csigolya elmozdulás (szubluxacio)?
A csigolya elmozdulásnak a következő hatásai vannak: (1) egy, vagy több csigolya elmozdul a helyéről, ami (2) a csigolyák közötti hely szűküléséhez vezet, ahonnan az idegszálak kifutnak, ami (3) az idegszálak becsípődéséhez vezet, és ez (4) az agy és a testrészek közötti kommunikáció megzavarását okozza.

Mi okozza az elmozdulást?
A stressz. Kétfajta stressz létezik: a makro-stressz és a mikro-stressz. A makro-stressz -t baleset, esés, sportsérülések és egyéb erős hatások okozzák. A mikro-stressz oka ezzel szemben folyamatosan ismétlődő mozdulatok, amik fokozatosan elkoptatják a testrészeket. Ilyen lehet a hosszan tartó rossz testtartás, például asztalnál ülés, vagy egy bizonyos testrész ismétlődő mozgása akár munka, akár sportolás közben. Mikro-traumát okozhat érzelmi stressz is. Az érzelmi stressz gyakran hatással lehet a testünkre, a szövetekben feszültséget okozhat, ami helytelen testtartáshoz és csigolya elmozduláshoz vezethet.

Az első csigolya elmozdulás
Csigolya elmozdulás már a születésnél felléphet, amikor az újszülött feje különböző szülészeti beavatkozásoknak van kitéve, ami nagy nyomást helyez a kényes gerincoszlopra. Emiatt már a gyerekeknek is szüksége lehet kiropraktikai kezelésre, hiszen sok idegrendszeri és más egészségügyi problémák a születésnél szerzett gerincsérülésekre vezethetőek vissza.

A gerincoszlop sérüléseinek más formái
A csigolya elmozdulás bár a leggyakoribb formája az idegszálak sérülésének, semmi esetre sem az egyetlen. A gyógyszerek általában úgy működnek, hogy az idegrendszer kémiai összetételét változtatják meg, és így hatnak az idegek funkcióira. Például az aszpirin és a fájdalomcsillapítók a fájdalom továbbítását végző idegekre hatnak. Az idegek megsérülhetnek továbbá vágástól, égéstől, vagy fagyástól is. Néha a nyomást az idegeken a rossz testtartás okozza, ilyen az, amikor a kezünk, vagy a lábunk elzsibbad. Ha a vérellátás csökken, az először az idegek, utána a helyi izmok elhalásához vezethet. Ennek az elhalásnak a legdrámaibb formája, amikor valaki szélütést szenved. Egy ér elpattan, vagy elzáródik az agyban, és ezáltal egy testrésznek megszűnik a vérellátása és így oxigént sem kap.